Kincsem, a verhetetlen, a legyőzhetetlen "csodakanca" 1874-ben látta meg a napvilágot Tápiószentmártonban, gróf Blaskovich Ernő birtokán. 
Pályafutása során 54 versenyen indult és valamennyit megnyerte - Kincsem a telivér tenyésztés történetének legendás alakja. Teljesítménye, amit azóta sem ért el a világ egyetlen versenylova sem, nemcsak tulajdonosának, hanem az egész magyar állattenyésztésnek szerzett hírnevet, megbecsülést szerte a világon.
Kincsem leszármazottai - bár ősanyjuk csodálatos eredményeit nem tudták elérni - hat ország 13 versenyterén, generációk során eljutottak a világ 12 telivér tenyésztő államába és mindenütt megbecsülést szereztek e kiváló vérvonalnak. Ennek köszönhetően számos, nagy versenymúlttal rendelkező országban neveztek el a csodakancáról versenyeket, olyan országban is, ahol pályafutása során meg sem fordult. Ez mindennél jobban bizonyítja világszerte meglévő népszerűségét. 
Kincsem regényalak a szó betű szerinti értelmében! Előtte, utána soha nem volt ló, ami megközelítette volna. Nem ügyeskedés szülte az 54 győzelmet, hanem a képesség, az acélosság, a szinte tudatos küzdő képesség: elsőnek lenni a legjobbak között! Ez az oka annak, hogy a világon mindenütt ő volt és maradt a "Hungarian Wonder" - a "Magyar csoda".
1877 őszén a "Pesti St. Leger"-ben hét ló indult, köztük Kincsem is. Rengeteg a nép. A totalizatőr bérlőjének sajog a szíve: a forgalom nem lesz sok, hiszen még a játékosvérű pestiek is aligha játszanak arra, hogy a "Verhetetlen"-t leverik. (Ez időben a totón világszerte csak győzelemre lehetett fogadni.)