Arányos felépítés

Fej: Se nem túl nagy, se nem túl pici. Élénk, és érdekli minden, ami körülötte történik.

Szem: nagy, távol ülő, nyugodt, kifejezésteljes tekintet.

Nyak: ne legyen túl erős, a sörényél legyen kissé domború. A felső vonalán homorú nyakat szarvasnyaknak hívjuk, ez felépítésbeli hiba.

Lapocka: a lovaglópóninak a martól a vállbúbig dőlt lapockája. Ha túl meredek, vagy túl lapos, kényelmetlen lesz rajta a lovaglás.

Fül: kicsi, előremutató

Hát: rövid és erős, nincs túlzottan meghajolva.

Szügy: legyen széles.

Far: legyen jól izmolt, enyhén lejtős a keresztcsonttól a fartőig, de ne legyen csapott.

Láb: száraz, nincsenek rajta hibák, duzzanatok, dagadások. A lábvégek és a paták legyenek hűvösek. Az elülső lábak előlről nézve álljanak távol egymástó. Hátulról nézve a csánkok legyenek egyenesek, ne forduljanak be egymásfelé, ezt hívjuk gacsos vayg tehénállásnak. Az elülső lábak szárkörméretét közvetlenül a lábtő alatt mérjük: minnél nagyobb, annál erősebb csontozatú a póni.

Csüd: enyhén lejt, ne legyen túl hosszú és gyenge.

Pata: kerek, ne legyen túl szűl vagy túl meredek. Az elülső paták jobban szétterülnek, minta  hátulsók, ez természetes. Elölről és hátulról nézve is a paták egyenesen előre kell, hogy álljanak, nem fordulhatnak sem befelé, sem kifelé.