Az alom kiválasztásának és használatának legalább olyan nagy jelentősége és hagyománya van, mint a jó nyeregnek.

Minden lótulajdonosnak van kedvence: van, aki az illatos cédrus faforgács illata miatt ragaszkodik egy alomhoz, van, aki a hagyományos mélyalmos szalmázást tartja a legjobbnak, míg mások a puha és jó felszívó képességű tőzegre esküsznek, bár ennek egy lelkes környezetvédő valószínűleg nem örvend túlzott mértékben, Nézzük, melyik alom, a jó lóalom!

A kanadai Ontario állambeli Lovászati Kutatóközpontban mélyreható elemzés tárgyává tettek 5-féle potenciális almot. A legfontosabb vizsgált tulajdonság a vízfelvevő képesség volt, ez ugyanis alapvető szerepet játszik a penészesség megelőzésében és a légutakat irritáló ammónia-gáz megkötésében (melyek túlzott jelenléte légzési betegségeket okozhat a lovaknak). A jó alom mindemellett pormentes és tiszta, vagy legalábbis csekély mértékben poros, mert ez is könnyen okozhat légúti problémákat, és az sem elhanyagolható szempont, hogy könnyen kiganajozható legyen, ugyanis a nehéz, tömör alom hajlamos az összetapadásra, mely megnehezíti a takarítást.

Melyiket válasszuk?

A tesztalanyok a szalma, a faforgács, a tőzeg (bár a tőzeglápok védelme miatt már nem javasolt használata), a kenderrost és a papírdarálék voltak. A legfontosabb szempont talán a nedvszívó képesség, pont mint a pelenkáknál. Először 10 gramm vizet öntöttek mindegyikre, majd a kapott eredmények alapján azt a következtetést vonták le, hogy a papírdarálék a nyerő a maga 100 milliliteres felszívó képességével. A kender 45 ml-t, a gyaluforgács és tőzeg 30 ml-t, míg a sokak által használt szalma mindössze 25 ml vizet szívott magába.

Mivel a papír rendelkezik a legjobb nedvességmegkötő tulajdonsággal, így a lovakat is ez védi leginkább az ammóniától, ami nemcsak büdös, de roppant egészségtelen is. Penészügyileg is előnyös lenne a papíralom használata, persze csak rendszeres ganajozás esetén. A lótartásról azonban valahogy senki sem a papíralomra asszociál, ugyanis az extra vízfelvevő képesség nagy súlytöbblettel jár.

Ezért az almozás könnyedén a napi edzésterv része lehet, hiszen a rendeltetésszerűen használt papíralom súlya mintegy 900%-kal növekszik. Ehhez képest a többi alom kifejezetten pihekönnyű, bár nedvszívó képességük meg sem közelíti a papírét. A kenderrost súlya 400%-kal nő, a tőzeg 300%-kal, a faforgács 250%-kal és a kategóriagyőztes a szalma, mert súlya mindössze 225%-kal gyarapszik. Ezért használnak tehát sokan szalmát alomként. Egyébként szalmából is lehet tökéletes almot készíteni, csupán annyi a titok, hogy háromszoros mennyiséget kell leteríteni - mint ahogy ezt a lovardában általában teszik is.

Penész, az alattomos

Ha csak a penészt, annak jelenlétét és mennyiségét vizsgálnánk, akkor senki nem választana szalmát, ugyanis direkt tökéletes élettér a penésznek. A legtöbb penész bálázáskor kerül a szénába, szalmába. Számuk akkor indul gyarapodásnak, ha nedves helyen tároljuk a bálát. A naivabb lótartók valószínűleg biztosak abban, hogy majd tapasztalásos úton, szag alapján jól eldöntik, hogy penészes-e a bála. Felesleges trükköket bevetni, ugyanis a szalma esetében csak egyvalami biztos: hogy vannak penészspórák. A lényeg az, hogy mennyire tudjuk kordában tartani a szaporodásukat. Erre egyetlen, nagyon tudományos módszer létezik: tartsuk teljesen száraz helyen a felhasználásig.

Kanca és csikó

Ha anyai örömök elé néz a lovunk, akkor célszerű szalmát választani gyermekágynak, mert ez a legkevésbé irritáló alom számukra: a vizelet leszivárog a szalmaszálak közé, így nem érintkezik a közvetlen bőrfelülettel. A csikó szeret benne hemperegni, a kanca pedig kellemesen - anélkül, hogy felfázna - pihenni tud benne. Az első pár napban mondjuk ne nagyon maceráljuk őket, de azért még az első héten cseréljük ki az almukat.

Ha lovunk az alomból szemezget

Egyes lovak desszertként rágcsálják az alattuk lévő szénát vagy szalmát, ami azért nem akkora tragédia, ha nem viszi túlzásba a nassolást. A szalmaevés csak akkor gond, ha rendszeresen felzabálja a fél almot, mert ez fokozott vízfogyasztást okoz, ami nem túl egészséges és elég kellemetlenül alakulhat, hiszen sokat még a ló sem bír. Ha nem figyelünk oda, akkor emésztési problémák alakulhatnak ki.

Mindent összevetve a szalma tűnik még mindig a legjobb lóalávalónak, tehát nagyapáink nem véletlenül választották annak idején!